furdancsteszt

A karácsonyi ünnepekre mindenki lázasan készülődik, vásárol, süt-főz, ám a fenyőfa feldíszítésére mindig az utolsó napon kerül sor. Ilyenkor előfordulhat, hogy a ma már megszokott fényfüzér izzói a bekapcsolás után nem gyulladnak ki. A hiba keresése pedig akár hosszadalmas is lehet, ami az idegeskedés mellett késleltetheti a karácsonyfa gyújtás idejét is. Ez elkerülhető, ha előző nap ellenőrizzük a fényfüzér hibátlan működését.

Azonban elsőként nem árt tisztázni néhány alapfogalmat:

A klasszikus füzérek hagyományos izzószálas fényforrásokat tartalmaztak. Itt, ha egy izzó megadta magát, az egész füzér elsötétül, tehát a legfőbb feladat rájönni, melyik izzó adta fel a küzdelmet. (Erről bővebben a továbbiakban szólunk.) Ezeknél általában hagyományos, menetes foglalatot találunk, mint a régi zseblámpáknál. Néhány éve már hódítanak a kis, néhány milliméter átmérőjű "rizsszem" izzókat tartalmazó füzérek, ezek nem ritkán 100 darabnál is több izzót tartalmaznak. Alapvetően ezekben is hagyományos, sorban kötött izzószálas fényforrásokat találunk, azonban a legtöbb esetben van egy olyan opció minden izzóban, hogy a kiégésük esetén a füzér tovább világít, mert ilyenkor is megszakítás mentes marad az áram útja. Ekkor persze egy-egy izzóra valamivel nagyobb feszültség jut már, tehát a tovább világító izzók élettartama csökkenhet, így a hibás izzó cseréje ekkor is fontos. Itt általában persze látható, hogy melyik izzó sötét a sorban, tehát a csere némiképp egyszerűbb. Ezek egyszerű, bedugós, műanyag foglalattal rendelkeznek. A legújabb fejlesztések már a LED fényforrásokat, vagyis világító diódákat tartalmazó füzérek. Jó hír lehet, hogy ezek gyakorlatilag örök életűek, rossz, hogy ha mégis sérülnek (mert mondjuk rátesszük a létra lábát az egyik LED-re), javításukra és cseréjükre nemigen van mód.

A továbbiak a hagyományos, izzószálas izzókat tartalmazó füzérekre vonatkoznak. Mivel ezek a kis világítótestekből álló hosszabb-rövidebb fényfüzérek  230-240 V feszültséggel működnek és az izzók sorba vannak kapcsolva, ha csak egy is kiég közülük, a fényfüzér nem fog világítani. Ilyen esetekben a kis izzókat egymás után a foglalatukból kitekerve és a fény felé tartva meg lehet megvizsgálni, hogy az izzószáluk ép-e.  Ha az izzó buráján kis kormos folt van, akkor biztosan kiégett, és egy új izzó behelyezése után az összes izzó világítani fog. 

Persze ez a vizsgálat színes, vagy mintás burájú izzók esetén korántsem egyszerű. Van azonban egy általában jól működő házi praktika a hibakeresésre:  Az első izzót ki kell cserélni egy biztosan jó darabra, majd a kivett izzót behelyezni a következő helyére, és így tovább, végig a füzér mentén. (Ezt persze az igazi művészek folyamatosan feszültség alatt lévő füzéren csinálják, ez ugyan minden létező szabállyal és előírással szemben megy, viszont praktikus és gyors. Persze azzal tisztában kell lenni, hogy a hálózati feszültség kézzel való érintése rejt bizonyos kockázatokat magában. A karácsonyi temetések mindig szomorúbbak kicsit,  tehát lehet hogy mégis jobb, ha nem vagyunk restek ki-be kapcsolgatni az izzósort... ) Ha eljutunk a beteg izzóhoz, azt kicserélve már világít is a sor. Persze ha több rossz izzó van a rendszerben, ez a módszer tovább tart, amíg az összes kiégett izzót ki nem cseréljük. De ha a sor elején behelyezett minden izzó biztos jó, akkor ez a módszer csalhatatlan. Nyilván nem haszontalan, ha van a kezünk ügyében egy hagyományos lapos elem (bár ez már nem divatos áramforrás) ennek a 4,5 voltos feszültsége szinte minden izzószálat képes némi derengésre bírni, tehát az izzók ellenőrzésére remek megoldás lehet. 

Ha van megfelelő, a fényfüzérhez mellékelt pótizzó, akkor a csere egy mozdulattal elvégezhető. Ha azonban a pótizzók már hiányoznak, csak azonos névleges feszültségű, vagy annál 1-2 V-al magasabb értékű és a foglalatba illő új darabbal szabad kicserélni. Ha kisebb a voltszámuk, túlmelegednek, kiégnek, tűzveszélyt is okozhatnak. Soha nem szabad pl. "gyors megoldásként" egy-két foglalattal csökkenteni a füzért, mert ezzel az összes égő veszélyesen túlmelegedhet, ami tűzveszélyt okozhat. Cserénél fontos az azonos alakú izzónyak is, különben nem lesz megfelelő az izzó és a foglalat kontaktusa.

Ha pedig az izzónak látszólag semmi hibája nincs, mégis úgy viselkedik, mintha kiégett volna, ennek okát az érintkezők eloxidált felülete is okozhatja, amely gátolja az áram tovább jutását. Ez a foglalat fém érintkezőinek a megtisztításával  orvosolható, ám ilyen esetekben az izzó kivezetéseit is meg kell tisztítani. A kis izzók kivezetései általában vékony huzalok, amelyek az izzónyak két oldalán találhatók és kés élével megkaparva, kiegyengetve hozható helyre a megfelelő érintkezés a két felület között. A különféle alakú csere izzóknál előfordulhat, hogy a kivezető huzalszálak oldalt nem elég hosszúak és foglalatba dugásukkor oldalra csúsznak, ezért nem adnak kontaktust. Kiegyenesítve a huzalvéget, van esély a jó érintkezésre. Az izzókat így egymás után átvizsgálva előbb-utóbb könnyű a hibás izzót, vagy kontakthiba helyét felfedezni és kicserélni illetve kijavítani.

A modernebb izzósoroknál sok esetben már találunk elektronikát is (egy kis doboz formájában) amelyik villogtatja a fényfüzért. Ez is lehet persze hibaforrás, sajnos ha ez hibásodik meg, nemigen van tennivalónk, ezekben többnyire kicsi, alulméretezett nyomtatott áramkör van, zömében pici SMD alkatrészekkel szerelve, ezek javítására nemigen van mód, ha van némi jártasságunk a forrasztópáka használatában, akkor esetleg kiiktathatjuk az egész villogtató szerkezetet, de ez teljesen amatőröknek azért nem ajánlott. 

Kültéri szerkezeteknél általában találunk egy dugasztápegységet is, hogy az esetleges vezeték sérülések esetén ne a hálózati feszültség szabaduljon a kertben álló fenyőfára, vagy a ház ereszcsatornájára. (Előbbi a fán tanyázó mókusokra, utóbbi az ereszbe kapaszkodó télapókra lehet végzetes hatású.) Ez is elromolhat persze, itt azonban - miután általában szabványos feszültséget és csatlakozót használnak a gyártók - lehet megoldás a dugasztápegység cseréje.

Manapság persze egy új füzér már sokszor komolytalan tétel, időnként azon gondolkozunk, hogy lehet x számú izzót, és Y méter vezetéket ilyen olcsón adni. Tehát a javításnál sokszor kifizetődőbb venni egy új füzért. De ha van egy régi, amolyan békebeli izzósorunk, azért azt érdemes lehet megmenteni és javítani, mert rátekintve eszünkbe juthat az a rengeteg boldog pillanat aminek az a füzér már tanúja lehetett.

Ha kérdésetek, netán érdekes történetetek van a témával kapcsolatban, akár itt kommentben, akár a Facebook-oldalunkon várjuk.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.