furdancsteszt

Azt régóta nem kell bizonygatni, hogy érdemes hőszigetelni. Az emelkedő energiaárak mellett hamar megtérül a beruházás. Azonban a számtalan különböző anyag és ajánlat átböngészése után általában felmerül a kérdés, hogy meddig érdemes növelni a hőszigetelés vastagságát. Hiszen biztos van olyan határ, ahonnan már felesleges a további beruházás. És jó volna tudnunk azt is, ha már áldozunk a dologra, vajon meddig élvezhetjük a kényelmes meleget? Mikor kell majd felújítani a hőszigetelt épületeinket?

Ezekre a kérdésekre a különböző gyártók is megpróbálnak választ adni, de talán némi áttekintés az alapfogalmakról és -elvekről nem árthat itt sem:

Az expandált polisztirolhab története 1951-ig nyúlik vissza. Ekkor szabadalmaztatta a BASF a hőszigetelési célú EPS terméket. Homlokzati hőszigetelő rendszer beépítésére 1957-ben, Berlinben került sor először, 4 cm vastag polisztirol lemez alkalmazásával. Az eltelt 55 év alatt csak Németországban 900 millió négyzetméter homlokzati szigetelés készült el, és a tempó ma sem csökken: évente több mint 40 millió négyzetéter falat szigetelnek polisztirolhabbal.

A St. Gallen-i Eidgenössische Materialprüfungs- und Forschungsanstalt (EMPA) megvizsgálta az elmúlt évtizedekben beépített termékek jellemzőit, és összehasonlította az azonos minőségűnek deklarált, jelenleg gyártott anyagokkal.  Az első lépés a hővezetési tényező meghatározása volt. Az azonos minőségű, vagy azonos paraméterekre normált anyagok minősége megdöbbentően állandónak bizonyult. A vizsgált termékek közölt hővezetési tényezője 0,04 W/mK volt. Az új anyagok esetében a valós, mért érték 0,035 és 0,037 közé esett, míg a régi anyagok 0,033 és 0,039 közötti értéket mutattak. A legrégibb, 35 éves lemezek szigetelőképessége megegyezett a legújabb anyagokéval.

A jelenlegi európai szabvány a polisztirolhab hőszigetelő anyagokat szilárdsági paraméterei szerint osztályozza (MSZ EN 13163), így természetesen a nyomószilárdsági értéket is vizsgálták. A 35 éve beépített termékek szilárdsági paraméterei mindössze 7%-al csökkentek a névleges értékhez képest. A kutatások eredménye az volt, hogy a megfelelő technológiával felhelyezett szigetelés élettartama elérheti az 50 (!) évet is.

Tehát milyen gyakran kell felújítani a hőszigetelt homlokzatokat? Az EMPA erre is végzett kutatásokat. Több tucatnyi épület vizsgálatából a legjellemzőbb 12 esetet kiemelve azt mondhatjuk, hogy a 20 évnél régebbi homlokzatokat a tulajdonosok többnyire akkor is felújítják, ha maga a homlokzatképzés hibátlan (ilyen volt az esetek fele). Három hőszigetelés mutatott kisebb, és egy nagyobb hibát – mind a négy a hetvenes évek közepén készült. A hibák mértékére jellemző, hogy mindegyik épület új felületképzéssel (vakolással) javítható volt, és a javítás óta eltelt 20-30 év alatt nem jelentkeztek új problémák, a vizsgált épületek mindegyike hibátlan minősítést kapott. Egy esetben szigetelték újra az amúgy jó homlokzatot: a régi hőszigetelő rendszer egy további 4 cm vastag hőszigetelést kapott a kilencvenes évek elején. Ez a megoldás is hibátlan már 20 éve.

És a hazai gyakorlat:

Magyarországon a termék 1966 óta ismert. A kezdeti „hungarocell” márkanév annyira közkeletű lett, hogy mára köznévvé vált, és a magyar köznyelvben az expandált polisztirolhabokat így hívják. A homlokzati hőszigetelő rendszerek is 1970 óta ismertek hazánkban, vagyis több mint 40 év tapasztalatával rendelkezünk.

Tehát az élettartam miatt nem kell aggódnunk. A megfelelő - és még ésszerű - vastagság kiszámolása már összetettebb kérdés:

A termikus burok:

Az épületszigetelésben járatlanoknak kicsit idegenül hathat a fenti kifejezés, bár a fogalom mindenki számára ismert. Ez ugyanis azt jelenti, hogy a hidegtől védendő testet a hőszigeteléssel teljesen körbe kell vennünk, mintegy burokba kell zárnunk ahhoz, hogy kellően alacsony legyen a hőveszteség, és jó legyen a hőérzetünk is. Ezért nem csak bundát veszünk fel télen, de vastag zoknit húzunk a lábunkra, meleg sapka kerül a fejünkre, és sokan kesztyűt is hordanak azért, hogy ne fagyjon le az ujjuk. Ezzel lesz teljes, megszakítatlan a hőszigetelés, a termikus burok körülöttünk. Hasonló a helyzet az épületek esetében is. Folytatva az analógiát: mind az épületszigetelésben, mind az „emberszigetelésben” a védeni kívánt épület/testrész is meghatározza a szigetelés vastagságát. A kesztyű vékonyabb, mint a kabátbélés, a padlásra meg vastagabb szigetelés kerül, mint a falakra. De a vastagság az egyéni igényektől is függ: a fázósabbak korábban húznak sapkát, és vastagabb a zoknijuk is. Tehát a szerkezet hőszigetelő képességét az elérni kívánt cél és a szigetelendő test/épületrész alapján határozzuk meg. A szigetelőanyag ismeretében pedig az alkalmazandó vastagságot is meg lehet határozni.

Kategóriákban gondolkozva:

Az energiatanúsítvány 10 csoportba sorolja az épületeket energiaigényük szerint, A+-tól I-ig. Új épület esetén ezekből már csak a négy legjobb jöhet szóba: A+, A, B, C. Ha viszont a betűktől elvonatkoztatunk, és a házak fűtési energiaigényére figyelünk, úgy három kategória is elég lesz. Az első csoportba azok az épületek kerülnek, melyek nemcsak megfelelnek a mai előírásoknak és elvárásoknak, de a holnapi pénztárcánknak sem ellenségei. Nevezhetjük ezt minimális vastagságnak is. Ha olyan házat szeretnénk, amely egy négyzetméterének fűtési energiaigénye 3 m³ földgáznál nem több, akkor a második csoportra, a javasolt vastagságokra figyeljünk. Ezek lesznek az úgynevezett alacsony energiájú házak. Egy 150 m² fűtött lakótérrel bíró ilyen ház fűtési energiaigénye ma kb. 65.000 Ft. Ennek nagyjából harmada lesz a költség, ha a passzívház szintjét célozzuk meg, ez lesz a harmadik csoport.

Szerkezetek és részletek:

Egy adott szerkezet hőszigetelő képességét befolyásolja a meglevő szerkezetet alkotó anyagok szigetelő képessége is. Ez elsősorban a falazatoknál jelentkezik, mivel egyes esetekben a teherordó szerkezetet adó anyagok is számottevő szigetelő képességgel rendelkeznek. A másik tényező az alkalmazott szigetelőanyag tulajdonsága. Nem mindegy, hogy egy magastetőt a szarufák között szigetelünk egy könnyű szálas anyaggal (l = 0,045 W/mK), vagy egy másfélszer olyan hatékony Manzárd Grafit® kerül a tetőbe. Éppen ezért a táblázatban szereplő vastagsági adatok csak a szigetelő anyaggal együtt érvényesek!

Talajon fekvő padló:

Az épület alatti talaj hőmérséklete télen magasabb, mint a környező levegőé. Ezért a talajon fekvő padlók szigetelési igénye nem olyan szigorú, mint a falak esetében, itt a hőátbocsátási tényező magasabb lehet, mint a többi szerkezet esetében. Az alkalmazott hőszigetelő anyag típustól függően a vastagságok az alábbi táblázat szerint alakulnak: 

Homlokzati fal, lábazat:

Homlokzatok esetében már nem ilyen egyszerű a kép. A hagyományosnak nevezhető falazóelemek, (tömör tégla, B30) melyek az olcsó energia időszakában voltak forgalomban, rendkívül rossz hőtechnikai tulajdonságokkal rendelkeznek. az olajválságtól kezdve viszont fokozatosan javult a járatos építőanyagok hőtechnikai tulajdonságai, és így a 70-es években épült homlokzati fal energiaigényéhez (1,4 liter olaj/m2) képest a korszerűnek nevezhető elemek akár a harmadát sem érik el. Ez az eltérés meg fog jelenni a hőszigetelési vastagságokban is, ezért itt a szigetelőanyagot tekintjük állandónak (Grafit Reflex, l = 0,032 W/mK), és a falazóanyagok típusa alapján tüntetjük fel a vastagság és hőátbocsátási tényező értékeket.      

Felvetődik a kérdés, hogy ha ilyen széles a választék, új épület esetében milyen falazóanyagot válasszuk? Az árarányok folyamatosan változnak, ezért a bekerülési költséget mindig az aktuális anyagár és díj ismeretében érdemes számolni, de általában a vastagabb hőszigeteléssel készülő gyengébb szigetelő képességű falazatok tűnnek a gazdaságosabb megoldásnak, azonos szigetelőképességű végeredmény keresve. Nem elhanyagolható az sem, hogy egy 25 cm vastag mészhomok tégla fal 15 cm hőszigeteléssel összesen 40 cm vastag (a belső vakolat, a ragasztó és a külső vékonyvakolat elhanyagolása esetében), míg egy Porotherm 38 ugyanolyan hőátbocsátási tényezővel 8 cm-el vastagabb. Ez az ablakkávák kialakításánál, a benapozás mértékénél kisebb kompromisszumokra kényszerít, de a különbséget pénzben is mérhetjük: egy 10 x 15 méteres alapterületű ház esetén a mészhomok tégla fal 4 m²-el kevesebb helyet foglal, vagyis ennyivel nagyobb lakást nyerhetünk, ha ezt a megoldást választjuk.

Padlásfödém:

Láttuk, hogy a talajon fekvő padlóknál nem egyszerű a hőszigetelés vastagságának a növelése. Homlokzatoknál sem kedvező, ha túl vastag szerkezeteket hozunk létre. szerencsére a padlásfödém esetében nincsen ilyen korlátozó tényező, így viszonylag szabadon tudjuk fokozni a hővédelmet. Erre szükség is van, hiszen egy négyzetméterre vetítve fajlagosan a tetőn, zárófödémen keresztül megy el a legtöbb energia. Ha sem a tető síkjában, sem a födémen nincs szigetelés, úgy a szerkezetileg különböző födémek (monolit, gerendás-béléstestes, kerámia béléstestes, fafödém) hőszigetelési igénye közel azonos lesz, mivel hőtechnikailag nincs számottevő különbség közöttük. Tételezzzük fel, hogy a födém tárolási funkcióját nem szeretnénk elveszíteni, ezért hőszigetelésre a Padlap lesz a legalkalmasabb.

Magastető:

A tetőterek beépítésével szükségessé vált a ferde síkok szigetelése, és erre a legjobb helynek a szarufák köze bizonyult. Az ide elhelyezett először 5, majd később 10 cm vastag hőszigetelés elegendő volt a kor követelményeinek. Manapság viszont 20-25 cm vastag hőszigetelés ajánlott, így csak a szarufák között nem lehet elhelyezni a szigetelőanyagot. Lehet belülre elhelyezni a hőszigetelést, de ez a legdrágább megoldás. A hőszigetelés és a burkolat jelentős teret vesz el, ráadásul a ferde sík miatt a lakótérnek minősülő (legalább 1,90 méteres belmagasságú) tér jelentősen csökken, így a négyzetméterben számított lakótér vesztést is forintosítva nagyon drágának bizonyul ez a megoldás. A jó megoldás ilyenkor a szarufák feletti hőszigetelés. Ehhez viszont olyan hőszigetelés kell, ami megbízhatóan bírja a teljes héjazat súlyát és a járulékos (hó, szél) terhelést. A Manzárd Grafit®  ideális választás, a számításba vehető vastagság értékeket az alábbi táblázat tartalmazza:

A részletek és a bennük lakozó ördögök:

Ha mindezzel megvagyunk, akkor már csak egy dolog kell a tökéletes termikus burokhoz: az, hogy a különböző szerkezetek hőszigetelő rétegei találkozzanak egymással. Ha ez elmarad, hőhíd jön létre, és könnyen megindulhat a páralecsapódás ezeken a pontokon. Talajon fekvő padló esetében például passzívházaknál a falazatban lehet kialakítani a hőhíd megszakítását (1. ábra), vagy a megfelelő lemezalap alatti hőszigeteléssel tudjuk ezt elérni. Felújításoknál viszont szinte mindig szembesülnünk kell azzal, hogy az egyes szigetelő rétegeket nem tudjuk hézagmentesen illeszteni. Ilyenkor a hőhíd hatását kell minimalizálni. Pince födém hőszigetelése során például a hőszigetelést célszerű a falra is rávezetni. A hőszigetelő sáv szélessége a mennyezet alatt fal vastagságának kétszeresét érje el legalább.

Sok esetben nem tudjuk a talajon fekvő padlót hőszigetelni. A célszerű szigetelési vastagság a rákerülő 5-6 cm vastag aljzatbetonnal elfogadhatatlanul mértékben emelné meg a padló vonalat. Ilyenkor a lábazat hőszigetelését kell fokozni, és legalább fél méterrel a belső járószint alá kell vinni a külső oldali lábazat hőszigetelését.

Ugyancsak gondok lehetnek a magastetők hőszigetelésénél.  A szarufák közötti hőszigetelés többnyire véget ér a talpszelemennél, és a homlokzati hőszigetelés még messze van. Ráadásul a koszorú betonja lényegesen rosszabb hőszigetelő tulajdonságú, mint a kerámia falazóanyag, így gyakran ez húzódik meg a mennyezet peremei mentén jelentkező penészesedésnek is. Ilyenkor méretre szabott szigetelő elemekkel lehet a hézagot kipótolni, és a szigetelés vonalát a szarufák felett vezetve lezárni a termikus burkot.

A homlokzati hőszigetelést sem szabad csak a széldeszkákig vezetni. Felújításnál figyelni kell arra, hogy ezeket megbontva a hőszigetelést a lehető legtovább vezessük a falon. Amennyiben a tetőtér nincs beépítve, úgy a homlokzati hőszigetelést megint csak a falvastagság kétszeresét meghaladó mértékben kell a padlás járószintje fölé vezetni, és természetesen a padlás hideg oldali hőszigetelését sem lehet elhagyni.

Erkélyek, teraszok hőhídmentes kialakítása különösen nagy körültekintést igényel. Új épületek esetében hőhídmegszakító beépítésével oldhatjuk meg a feladatot. A meglévő erkélyek, melyek többnyire a födémmel egy síkban, azzal közös vasalt beton szerkezetet alkotva készültek, már keményebb diót jelentenek. Ilyenkor az erkélylemez körbeszigetelése vezet eredményre, ami az alsó síkon nem okoz gondot, de felül 15-18 cm-el is megemelheti a járószintet. Ebben az eseten csak egy új, megemelt küszöbű nyílászáró lehet az elfogadható megoldás. Teraszoknál, amikor a talajon fekszik a szerkezet, általában nem kötik össze a falat/lábazatot és a vízszintes szerkezetet, így bontással viszonylag egyszerűen lehet kialakítani a helyet a hőszigetelésnek a markáns hőhidak elkerülése érdekében.     

Épületünket tehát teljes körűen, minden épületrészt arányosan, a megcélzott energiafogyasztás eléréséhez szükséges mértékben kell szigetelnünk. Gazdaságos akkor lesz a hőszigetelés, ha a fenti táblázatokból mindig a ugyanabból az oszlopból vesszük a vastagsági adatokat, mert a hiányos, vagy aránytalanul vastag, esetleg vékony hőszigetelés ellentmond a gazdaságosságnak. a rosszul megválasztott vastagsági méret árát ugyanis vagy a bekerülési költségben, vagy az energiaszámlában fogjuk megfizetni.

Ha még inkább el szeretnétek merülni a témában, ajánljuk a cikk szakmai partnerét a Austrotherm kft-t.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.