furdancsteszt

Mi itt a blogon már több ízben törtünk lándzsát a saját kezűleg végzett ház körüli munkák mellett. Tagadhatatlan azonban, hogy ezekhez a tevékenységekhez szükség van bizonyos műszaki látásmódra. Jó, ha az ember átlátja milyen részekből épül fel egy megoldandó feladat. Az ideális az volna, ha mindenkiben lenne ilyesmi, azonban a tapasztalat azt mutatja, hogy aki maga nem áll neki a problémák megoldásának, az sok esetben nem is látja át azokat. Jómagam korábban gyártottam beépített bútorokat, ezeknek a munkáknak a kapcsán sokszor szembesültem azzal, hogy bizony vannak, akik abszolút nincsenek tisztában egy-egy feladat vagy projekt megvalósításának részeivel. Vannak szép számmal olyanok, akik személyes sértésnek veszik, ha a bútort beépítő nem hajlandó mondjuk egy besüllyesztett elektromos aljzatot, vagy épp a gázcsonkot 10 centivel arrébb rakni.

Ebben az írásban néhány példán keresztül próbálunk segíteni azoknak, akiktől teljesen távol állnak ezek a kétkezi tevékenységek. Talán sikerül azt is kicsit jobban megértetni, hogy egy adott vállalkozótól mi az ami elvárható és mi az ami már nem. Hiszen ha valaki szakembert hív, nyilván azt is elvárja, hogy megfelelő felkészültséggel és megfelelő színvonalon készüljön el a munka.

A legeklatánsabb példa persze a konyhabútorok beépítése. Itt ugye az asztalos mesterségen túl általában kell víz-, gáz- és villanyszerelő is. Rengeteg olyan eset fordul elő - különösen új építésű lakásoknál, ahol a felméréskor még nincs minden munka elvégezve – hogy a szükséges víz vagy elektromos bekötés néhány centivel arrébb sikerül mint ahol optimális volna. Ilyenkor persze a szekrények korpuszait kell ementáli sajttá változtatnunk, de ha mondjuk a vízcsonk épp egy fiókos elem mögé kerül, akkor általában a fiókokat is át kell alakítani, hogy a csonk és a flexi vízcső számára szükséges helyet kialakítsuk. De ezek a tevékenységek még beleférnek mondjuk egy asztalos „munkaköri leírásába”.  Azonban előfordul nem egyszer, hogy a gáz, vagy épp a kerámialapos tűzhely számára szükséges háromfázisú elektromos bekötés kerül rossz helyre, mondjuk a munkalap magasságába. Ezekben az esetekben néha már magát a csonkot kell áthelyezni, ennek pedig az egyszeri asztalos már nem áll neki. (Különösen, hogy vélhetően kőműves munkára is szükség lesz a végén.) Még akkor sem, ha mondjuk otthon a saját konyhájában maga oldaná meg a problémát. Ilyenkor ugyanis már felmerül a felelősség kérdése, és bármilyen probléma esetén az asztalos (mint az adott tevékenységre nem szakképzett ember) vinné el a balhét. A megrendelő ez esetben akkor jár el helyesen, ha a bútor összeállítása után a gépek bekötését az adott szakemberre, mondjuk víz és gázszerelőre bízza. (Ez legtöbbször a garanciának is alapfeltétele.) Amennyiben a bútor összeállításakor már látható hogy problémák lehetnek, célszerű ha a bekötéskor az asztalost is oda tudjuk csábítani, nehogy a gázszerelő meg azért ne tudjon dolgozni, mert Ő nem nyúl a bútorhoz.

A mai konyhák picit bizony mintha túl lennének gépesítve, időnként brutális mennyiségű csőcsatlakozás és vezeték találkozik a bútorok mögött...

Másik példa: Jön a telefon az egyik budai nagykövetségről, hogy nem fér be a fürdőszobába az újonnan vásárolt mosógép. Kimegyünk, és kiderül, hogy a régi villaépületben található ajtó bizony extrém kis méretű, ugyanakkor a mosógép egy minden földi jóval felszerelt modern és termetes darab. Nemhogy az ajtótok kisebbre vétele nem elegendő, de alighanem a komplett kiszedése után - ami egy klasszikus ajtó esetén amúgy sem egyszerű műtét - is szükség volna kőműves munkára. A megrendelő persze nem boldog, úgy néz ki, minket tart felelősnek, akik csak kibújót keresünk a munka el nem végzéséhez. (Mi meg közben csak magunkban gondolunk arra, hogy vajon nem lett volna-e jobb egy mérőszalag segítségét igénybe venni a mosógép kiválasztásakor.) Itt az általános tanulság is csak annyi lehet, hogy minden háztartási gép vásárlása előtt nézzük meg mekkora helyünk van, és persze az útba eső ajtókat, szűk folyosószakaszokat is mérjük meg. Ma már bőven találni a megszokottnál kisebb méretű gépeket is, érdemes előre gondolkodni.

Vagy épp beázás miatt kell kibontani egy faltól-falig érő tolóajtós szekrényt, amit aztán a festés után vissza kell építeni. A bontást nem mi végezzük, hanem a festők. Mi már csak a visszaépítés folyamán kerülünk a képbe. A szekrényt össze is állítjuk, azonban kiderül hogy a ház riasztórendszerének központi egysége bizony ott volt elhelyezve. A megrendelő hölgy eléggé zokon vette, hogy mi bizony nem szívesen kezdenénk visszakötözgetni a festők által elcsípett millió színes drótocskát. Lehetséges, hogy a színjelzések alapján megoldhattuk volna a problémát, az viszont biztos, hogy ha bármilyen "eseményt" követően a biztosító tudomására jut hogy bizony nem csak a riasztós cég emberei nyúltak a dobozhoz, aligha várhatna bármilyen kártérítést a tulajdonos... Nyilvánvaló, hogy minden biztonsággal, bonyolultabb elektromos hálózattal kapcsolatos dolgot csak minősített szerelővel végeztethetünk. Ezt a szolgáltatók vagy épp a biztosítók is megkövetelik.

Ez épp egy asztaloshoz méltó mennyiségű színes drót...

Szintén sűrűn előforduló probléma, hogy egy egész falat beborító polcrendszer elfedi az ott található konnektorokat. Amennyiben van mód, ki lehet vágni a bútorok hátlapját, de ha épp két függőleges tartó mögé esik az aljzat akkor bizony gondok lehetnek. Ilyen esetben általában az a megoldás, hogy egy lengőaljzatot kell bekötni a konnektor helyére, esetleg a bútortestre kell felszerelni a megfelelő aljzatokat. Ez megint csak az az eset, hogy magának az ember otthon alighanem megcsinálja ezt a munkát, de egy fizető megrendelőnél ez nem elvárható az asztalostól, erre bizony egy villanyszerelőt kell hívni.

Ez a megoldás bizony sokszor jelentene segítséget.

Sorolhatnánk a példákat napestig. A lényege azonban mindnek az volna, hogy ha már arra adjuk a fejünket, hogy egy munkát szakemberrel végeztetünk el, azért szánjunk egy kis időt arra, hogy végiggondoljuk a szükséges munkafázisokat, vagy ha ehhez sem érzünk magunkban elég tapasztalatot, kérdezzünk meg egy rokont, barátot, szomszédot. Mert a szakemberek kihívásának bizony költségei vannak, ha más nem kiszállási díj biztos jelentkezik. És ha már fizetünk legalább a megfelelő szakembert hívjuk ki. Van persze számos olyan cég, ahol többféle szakember is dolgozik, ezeknél általában van tapasztalt diszpécser is, aki már a telefonos megkereséskor jó eséllyel átlátja a buktatókat. Ha végképp nem boldogulunk, érdemes lehet ilyen céget keresnünk, itt általában persze magasabbak az óradíjak, de például a kiszállási díjat nem számolja fel minden szakma képviselője külön, ráadásul egymás között intézik el a munka lebonyolítását, ami mentesíthet minket néhány további kínos szituációtól.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.