furdancsteszt

Vissza-visszatérő gondolatom, hogy kipróbálom a galvanizálást, azonban a téma alapművében és a neten keringő ritka irodalomban olvasottak meghátrálásra késztettek eddig. Al-Kaida kompatíbilis, engedéllyel (vagy úgy sem) vásárolható vegyszerek, szabályozható egyenáramú tápegység hiánya, a veszélyes hulladékok kezelése és számos hibalehetőség nehezíti, hogy kompromisszumok nélkül Riga-blokkot krómozhassunk házilag. Az internetes keresgélés közben bukkantam a "mindent egyben" megoldásra, egy kézi galvanizáló készülékre. 

Kellemes meglepetésként már az áruház honlapján elérhető a részletekbe menő használati útmutató, ez segített megjósolni, hogy mit várhatunk el a tamponos módszertől.

Aki vásárolt már olcsó barkács-szerszámot, az tudja: több párhuzamos, de teljesen ellentmondó fogalomrendszer létezik a minőség és használhatóság értékelésére. A prospektus ezüstözést, aranyozást ígért a tárgyak teljes felületére, illetve fémezett ábrák felvitelét letakarással. Mindegyik lehetőséget kipróbáltam és alaposan dokumentálva a lenti galériában rögzítettem. Elárulhatom előre, jó hazafiként erősítve a hazai fizetőeszközt, próbaképp ezüst húszasokat és arany tízforintosokat készítettem, valamint sikerült egy ábrát aranyoznom a cigarettatárcámra. Ezzel választ is kaptam a kérdésre, hogy tulajdonképpen mire jó a készlet?

Elsősorban amire készítették, kis felületek díszítő vagy korróziógátló bevonására. Ezt az elvárást teljesíti, a steampunk művészek imádni fogják. Először fanyalogtam, hogy nem adtak mellé hálózati tápegységet, de végül is kézenfekvő: ez megbontaná az „elsőre sikerüljön” elvet. A két baby elem pont a szükséges feszültséget és áramerősséget biztosítja, így nem szükséges a különben kritikus szabályzás hibalehetőségeivel bajlódni. 

Miután eljátszadoztunk vele és meggyőződtünk, hogy igen, működik a galvanizálás, eldönthetjük, hogy továbblépünk-e. Egy hálózati tápegységgel felszerelkezve alkalmunk nyílhat kipróbálni a kádban történő horganyzást, sárga- és vörösrézzel bevonást, illetve a nagy fémfelületek helyi korrózióvédelmét. Mivel a hívószó továbbra is az oldott elektrolitos módszer egyszerűsége, a válasz igen, Következő alkalommal merülünk és megismerjük a kádas galvanizálás lehetőségeit. 

Ki kell emelnem a hazai viszonylatban ritka igényes és bőséges használati útmutatót, mely általános leírás és a potenciális hibalehetőségek felsorolása mellett lépésenként végigvezet a készülék használatának folyamatán.

Most pedig a kísérletezgetés gyakorlati lépései következnek. 

A csomag kibontása után láthatjuk az alapkészletet (balra fent), az opcionális galvanizáló készletet merített-elektrolízishez (jobbra), illetve lenn a szintén külön megvásárolható sárgaréz, vörösréz, ezüst és arany elektrolitokat.

Maga a készülék elemtartó házból (két darab baby elem részére), a galvanizálófejre rögzítendő szivacsokból, ezüst-arany elektrolitból és fémtisztítóból áll. A működési elv egyszerű: a galvanizált tárgyat negatív pólusra kötjük (katód), a fejet pozitívra, a szivacs által felszívott elektrolit pedig közegként és egyben a benne oldott fém által anódként viselkedik. Mikor egyenáramot kapcsolunk a körre (azaz a fej és a negatív töltésű tárgy találkozik), megindul a fémrészecskék kiválása és rátapadnak a tárgyra.

Három Volt körüli feszültségre lesz szükségünk, a szintén kritikus áramerősség egyenletességéről a szivacs állandó méretű, lapos felülete és az elemek által leadható maximális teljesítmény gondoskodik. A használati ajánlás fém fóliapárnát javasol a bevonni kívánt tárgy alá, így nem kell krokodilcsipeszt keresgélni és az érintkezés is jóval nagyobb felületen történik.

A fémtiszta állapot a siker kulcsa a foltosodás elkerülésére. Minden zsírfolt potenciális szigetelő, ezért tisztítás után már ne fogjuk meg a tárgyat szabad kézzel. A kísérletre kiszemelt fémpénz jól demonstrálja, mennyire pontosan követi a vékony fémréteg a tárgy körvonalait. A karcolások sem tűnnek el, ezért ha szükséges, polírozzunk.

Felerősítjük a szivacsot a készülék fejére, öntünk rá a kiválasztott elektrolitból, majd rányomjuk a tárgyra. Nem festeni kell az elektrolitot, hanem mintha hegesztenénk. Csak addig tart a folyamat, míg rányomva tartjuk

Nocsak! Valami történik, kékes rozsdaszerű réteg jelent meg a tárgyon. Folytassuk a tamponozást, azonban rossz hírem van, serényen pótolni kell az elektrolitot, ha már nem tapasztalunk fémkiválást. Hogy nyomáskor folyadék csapódik ki a szivacsból, nem jelent semmit, az a fémtartalmat vesztett elektrolit csupán. 

Tehát nyomkodunk szorgalmasan, közben elmesélem, hogy 3V egyenáramú, kb. 250-300 mA áramerősséget leadni képes tápegységet kell keresnünk, ha ki akarjuk váltani az elemeket. Aranynál és ezüstnél nagyobb feszültségeket nem szabad beállítani. A ház körül fellelhető hálózati tápegységben sajnos ritka ez a feszültség, a mobiltöltők és társaik 5 Voltnál kezdődnek.

Teljes felületen megjelent a kékes réteg. A pénzérme a legkönnyebb út egyébként, mert sárgaréz, réz, nikkel közvetlenül galvanizálható; a vasat viszont először nikkel-elektrolittel kell bevonni. Eloxált tárgyakat nem lehet galvanizálni. Ennek ismeretében bonyolódik majd életünk, vagy pedig le kell mondanunk egyes fémek díszítéséről. Ha nemesacélt vagy krómot akarunk aranyozni vagy ezüstözni, azokat is először nikkelezni kell. 

A tárgyat folyó vízben öblítjük és szárítjuk. Ezután puha ruhával vagy papírzsebkendővel erősen polírozzuk, míg az összes homályos hely eltűnik és magasfényű lesz. Adott esetben a teljes galvanizálási folyamatot meg kell ismételni. Fémtisztító nem alkalmas, túl erős a polírozáshoz, de ha a fény nem lenne kielégítő, mégis alkalmazhatjuk a következőképpen: a tisztítót vékony rétegben ujjal a felületre felvinni, hagyni, míg teljesen megszárad és szürkésfehér réteget alkot, majd óvatosan polírozni.

Elnézést, rossz fotós vagyok, de talán így is látszik a különbség az eredeti rézszínű és az ezüstözött pénzérme között. Élőben teljesen meggyőző, tényleg.

Az aranyozással folytatjuk. Az elektrolitokat nem szabad keverni, ezért a két galvanizálási folyamat között szivacsot kell cserélni és a tartályt kiöblíteni.  

A munkamenet teljesen megegyezik az ezüstözéssel, viszont tovább tart. Ennél az unalmas résznél vallom be, hogy a többször említett nikkelezést nem tudom bemutatni, mert elfelejtettem megrendelni a szükséges összetevőt. 

Ekkor untam meg a percekig tartó nyomkodást, inkább rögzítettem az alkatrészeket. A krokodilcsipesz által befogott felület igazán minimális, azonban ezt a területet nem galvanizálja, félidőben csíptessük oda a tárgyat egy másik részén.

Itt már látványos az eredmény, a nagy felületű sárgább rész az aranyozott terület. Az gold elektrolit valódi, 24 karátos aranyat tartalmaz. A leírás taglalja, hogyan tudunk műanyagot bevonni arannyal, így mohóságunkat a kínai állóórákon megcsillanó arany fényével csillapíthatjuk. Bár nem is, a 24 karátos arany szemmel láthatóan nemesebb csillogást ad, mint ahogy a fent látható aranyozott fúróhegy demonstrálja.

Részleges galvanizálás letakarással. Ha a tárgy egy részét lefedjük, azon a helyen megakadályozzuk a fémréteg lerakódását.

A mosószeres elmosásról, majd fémtisztítóval történő kezelésről itt sem feledkezzünk meg.

A letakarás történhet pl. körömlakkal, amit utána lemosóval vagy hígítóval el lehet távolítani - mondja a leírás. Én csak egyszerű matricás takarással próbálkozom. Kíváncsian várom az eredményt, mert például festékszórásnál a letakarás legutóbb igen kiábrándító eredményt hozott.

Itt találkozunk először a baljós kifejezéssel: áramsűrűség. Bizony, minél nagyobb a felület, annál több elektromos áram kell megmozgatni a fémrészecskéket. Ha kicsi az áram, lassan megy a folyamat, ha túl magas, akkor viszont matt és rozsdaszerűen alkalmatlan felületet kapunk.

Íme az eredmény. Persze mégsem, a sárga csillanást csak a béna fotós (én) hibája okozza, ennyire azért nem látványos, hanem csak...

...ennyire. Tényleg csak emberbarátságból áldoztam be a cigarettatárcámat egy nonfiguratív aranyozásra és ha sokáig tamponozgatok, bizonyára vastagabb aranyréteg rakódik le. Azonban bizonyítéknak elég ennyi is.

Ez pedig már csak a ráadás, gesztus egy nemsokára megjelenő poszt írójának. A szükséges áramerősséget egy változtatható hálózati tápegységre kötött akkutöltőről biztosítom, mert a fűrészlapnyi felület már túl nagy kihívás lenne a bébielemeknek. A felső határként ismert 3 Volt feszültséget így könnyű biztosítani, és még elegendő áramot is ad. A következő részben látjuk majd: néha a kevés is sok, így korlátoznunk kell az áramot is. Ez a galvanizálás egy ilyen korlátozós folyamat.

A letakarás ellentétét próbálom ki éppen. Működik.

 A következő rész tartalmából...
Láthatjuk majd, hogy a tamponos kézi galvanizáló mennyivel egyszerűbb és kompakt megoldást nyújtott a merülőelektrolitos megoldással szemben, melyhez a feszültség- és áramerősség szabályzása miatt további eszközöket kell beszereznünk.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.